Érdemes megkülönböztetni az újépítésű és az utólagos homlokzatszigetelést. Az újépítésű családiházaknál és társasházaknál egyszerű dolgunk van, mert a tervező megtervezi és előírja az anyag fajtát és a vastagságot. A Megrendelő ez alapján kér ajánlatot. Azonban utólagos homlokzat szigetelés esetén jóval több a kérdés, az alábbiakban ezt boncolgatjuk.
Miért is érdemes Önnek belevágni egy ilyen beruházásba?
Elsősorban azért, mert az energia árak mindig csak emelkedni fognak, soha semmi nem lesz olcsóbb. Másodsorban lakóhelyének külső megjelenését a saját ízlése szerint alakíthatja. Többféle szín kombinációjával, a nyílászárók térbeli kiemelésével, tagozások alkalmazásával és még rengeteg apró trükkel dobhatja fel (több mint ezer féle színből választhat). Ezáltal otthona mind szerkezetileg, mind esztétikailag javul, értéke nő, viszont a rezsije csökken!
A hőszigetelés előnyei
- Jelentősen csökkenti a fűtésre használt energia költségeket.
- Élhetőbb lakóklímát biztosít, amely fontos feltétele a hőmérséklet és a relatív páratartalom összhangja (optimális esetben a páratartalom 40-60%, a hőmérséklet pedig 19-22 °C közötti).
- Megszűnteti az épületfizikai károsodásokat (páralecsapódás, penészesedés).
- A kevesebb tüzelőanyag felhasználás következtében csökken a károsanyag-kibocsátás, ami tisztább levegőt eredményez.
Homlokzati hőszigetelés legismertebb fajtái
- polisztirol hőszigetelő lemez vékonyvakolattal
- grafitos polisztirol hőszigetelő lemez vékonyvakolattal
- hőszigetelő kőzetgyapot vékonyvakolattal
- hőszigetelő kőzetgyapot szerelt burkolattal
Egy épület homlokzati hőszigetelésének költségvetése három jól különválasztható tételből tevődik össze: állványozás, munkadíj és a választott technológiához felhasznált anyagok ára. Az állványozás ára csak az épület adottságaitól függ, tehát a technológia kiválasztásánál nem mérvadó. A munkadíjak a fenti felsorolásban fentről lefelé emelkednek (kb. 13.000 Ft/m2-től 25.000 Ft/m2-ig). Az adott eljáráshoz tartozó anyagárak szintén ebben az irányban nőnek. Mindezek tükrében a megfelelő technológia megválasztása költségeink szempontjából nagyon fontos.
Polisztirol hőszigetelő lemez vékonyvakolattal: ideális, viszonylag olcsó megoldás. Erről a technológiáról az alábbiakban részletes leírást olvashat.
Grafitos polisztirol hőszigetelő lemez vékonyvakolattal: ugyanaz mint az előző pont, különbség csak az anyaghasználatban található. Az alapanyagot grafit szemcsékkel keverik, ezáltal a végtermék sötétszürke színű lesz és kb. 20 %-kal jobb hőszigetelő képességgel bír a hagyományos (fehér) polisztirolhoz képest.
Hőszigetelő kőzetgyapot vékonyvakolattal: az eljárás itt is hasonló, de a polisztirol helyett ásványi anyagot használnak. Drágább megoldás, de előnyei közé tartozik a jobb hangszigetelés és páraáteresztés. Azonban alkalmazásának igazi oka az, hogy a kőzetgyapot nem éghető (a polisztirol önkioltóan ugyan, de ég) ezért olyan épületeknél, ahol a tűzbiztonsági előírások szigorúbbak, ott csak ez alkalmazható.
Hőszigetelő kőzetgyapot szerelt burkolattal: az épület falára rögzített kőzetgyapotot egy szerelt fallal védik (fém, műanyag, kő, stb.), mely a homlokzat esztétikai megjelenését is adja. Leginkább középületeknél, irodaházaknál alkalmazzák.
Milyen vastag hőszigetelést válasszunk?
A polisztirol vastagságán nem érdemes spórolni. Mint korábban említettem egy épület homlokzati hőszigetelésének költségvetése három jól különválasztható tételből tevődik össze: állványozás, munkadíj és anyagár. Ezek közül az állványozást egyáltalán nem, a munkadíjat csak 15 cm felett befolyásolja a hőszigetelés vastagsága. A felhasznált anyagok közül is csak néhányat érint. Egy átlagos családi ház esetében (kb.: 200 m2) a polisztirol vastagságának minden egyes cm-e hozzávetőleg 100.000 Ft-tal növeli az anyagköltséget.
Azonban túlzásokba esni is fölösleges, mert egy ház hőszigetelése nem csak a határolófalakon múlik, hanem a nyílászárókon, födémen, aljzaton és tetőszerkezeten is. Ugyan a mai hőtechnikai szabvány közel nulla hőszigetelési értékeket ír elő, azonban utólagos hőszigetelés esetén nem lehet kompromisszumok nélkül megúszni. Általános falszerkezetek esetében 10 – 15 cm hőszigetelés ajánlott.
Az anyagválasztásnál a legfontosabb szempont, hogy hőszigetelő rendszerben gondolkozzunk.
„Lélegző falak”!? A pára-áteresztés, mint szempont!?
A pára átbocsátás jele: μ (Páradiffúziós ellenállási tényező)
A μ érték egy viszony-szám, ami egy adott vastagságú levegőben áramló pára sebességét – aminek értéke 1 – viszonyítja az ugyanolyan vastagságú egyéb anyagban mérhető pára átjutási sebességéhez. Néhány példa a falszerkezetek és szigetelő anyagok μ értékeiből:
Falszerkezetek:
- Fa: μ = 1,6
- Porotherm tégla: μ = 10
- Kisméretű tömör tégla: μ = 30
- Betonfal: μ= 80
Szigetelőanyagok:
- Kőzetgyapot: μ = 1,6
- Nyíltcellás polisztirol: μ = 30 – 40
- Zártcellás polisztirol: μ = 80
Figyelembe véve azt, hogy a falakon keresztül mindössze 1-2 % pára diffundál át, és a kilépő nedvesség többi része szellőztetéskor távozik. Valamint figyelembe véve azt is, hogy a falazatot kívül és belül vakolták és már többször festették párazáró rétegekkel és feltételezve, hogy a hangszigetelés nem kiemelt követelmény, akkor érdemes polisztirolt használni a tűzbiztonsági előírások miatt a kritikus helyeken kőzetgyapot betétekkel.
A polisztirolos homlokzati hőszigetelés kivitelezésének lépései
1. A falfelületek előkészítése, a kezdőprofil rögzítése:
A homlokzati hőszigetelő rendszert akár újépítésű, akár régi épületek korszerűsítésénél lehet alkalmazni.
Az új épületeknél közvetlenül a tégla falazatra kell ragasztani a polisztirol lapokat, ezért itt csupán a fal síkját és függőlegességét kell ellenőrizni. A régi épületeknél az alapfelület minősége döntő a rögzítés szempontjából, ezért fontos a málló vakolat javítása vagy teljes eltávolítása. A jó állapotúvakolatra nyugodtan lehet dolgozni. Az állványozás során ügyelni kell a munkaterület és a nyílászárók teljes vagy részbeni takarására. A kezdőprofil elhelyezésénél szem előtt kell tartani, hogy minimum 30 cm lábazati magasság szükséges. Egyenetlen fal esetén a rögzítési pontoknál célszerű hézagolni, mert a kezdőprofilnak nyíl egyenesen kell körbe futnia az épületen.
Rendszeresen előforduló hiba, hogy a felületet nem készítik elő megfelelően, hanem úgy ahogy van, a málló, poros falra ragasztanak. Így később a hőszigetelés elválhat a homlokzattól!
2.A polisztirol lapok felragasztása, az egységes polisztirol felület kialakítása:
A hőszigetelő lapokra a ragasztót úgy kell felhordani, hogy legalább 40% érintkezési felület alakuljon ki a falon, természetesen perem-pont módszerrel. A felhasznált ragasztó mennyisége függ a fogadófelület egyenletességétől, teljesen sík felületen az előírás 3-4 kg/m2 (ez ritkán sikerül, általában 5 kg/m2 fogy el). A lapok ragasztását a kezdőprofiloktól indítjuk, fektetve, kötésben, hézagmentesen kell egymáshoz illeszteni őket. A ragasztóanyag nem kerülhet a szigetelőlapok közé! A kész felületet az esetleges egyenetlenségek miatt, valamint a sarkoknál, a ragasztó száradása után össze kell csiszolni.
A lábazat esetében a kezdőprofil alatt 2-3 cm-rel vékonyabb, extrudált lemezt használunk. Ez azért vékonyabb, hogy a kezdőprofilon kialakított vízorr kintebb essen, mint a lábazat. És azért extrudált, hogy ne szívja fel a vizet, valamint nagyobb szilárdsága miatt jobban ellenálljon a mechanikai sérüléseknek.
Rendszeresen előforduló hiba, hogy a felületet nem készítik elő megfelelően, hanem úgy ahogy van, a málló, poros falra ragasztanak. Így később a hőszigetelés elválhat a homlokzattól!
3.Mechanikai rögzítés, purhabozás, élvédők felragasztása:
Az egy m2-re eső dűbelek száma (6-12db) az aljzat minőségétől és az épület magasságától függ. 4 m homlokzat magasság felett még új építésű téglafal esetén is dűbelezni kell, meglévő vakolatra történő, utólagos hőszigetelésnél minden esetben. A dűbel hosszát úgy érdemes megválasztani, hogy a falban minimum 4,5 cm fogjon, plusz a vakolat és a polisztirol lap vastagsága. A szigetelőlapok illesztéseit és a kivágásoknál keletkező réseket (kapcsolók, fali lámpák, tető faszerkezete, stb.) purhabbal ki kell tölteni. A purhabozásnak három előnye van: először is tökéletes szigetelést biztosít, másodsorban nem engedi, hogy a ragasztó a szigetelőlapok közé menjen, ezáltal óv a hőhidaktól. Legvégül összeragasztja a lapokat, így teljes homogén felületet biztosít.
Élvédőt minden sarokra és élre tenni kell, ez tökéletes élhatást biztosít és véd a sérülések ellen. Nem elhagyható!
4.Az üvegszövet beágyazása:
A megfelelően sík és hézagmentes felületre fogazott simítóval kell felhordani a ragasztót. A még nedves réteg közepébe függőleges csíkokban, legalább 10 cm széles átfedéssel kell beágyazni a rendszer nélkülözhetetlen részét képező üvegszövetet. A nyílászárók sarkaiba 45 fokban elfordított kb. 30 x 30 cm-s háló darabokat kell ragasztani, a dupla háló jobban ellenáll az estleges repedések megindulásának. A ragasztótapasz anyagszükséglete 4 kg/m2, a hálóból 1,1 m2/m2 szükséges.
Rendszeresen előforduló hiba, hogy a hálót a homlokzat tetején megakasztják egy szöggel és az így lelógatott csíkokat, kívülről bekenegetik ragasztótapasszal. Ezzel a módszerrel pontosan semmit nem ér a hálózás, mikor megköt a ragasztó, le lehet húzni, mint egy matricát.
5. Alapozás:
Az alapozónak nedvszívás-kiegyenlítő és tapadás elősegítő szerepe van. Száradási idő 24 óra, ezt célszerű betartani! Élénk színek esetén az alapozót is az adott színkód szerint meg kell színezni. Anyagszükséglete: 0,15 kg/m2.
6.Színvakolat felhordása:
Az utolsó és egyben legkényesebb művelet, gyorsan dolgozó és összeszokott szakembereket igényel. Sokan tartanak a nyári színezéstől, de hajnali négy órakor nincs kánikula…. nekünk a szezon minden napján dolgozni kell, ezért kialakultak a módszereink. Az árnyékos oldalon mindig lehet dolgozni, de a közvetlen napsütés foltokat hagy és tönkreteszi a munkát. A színvakolat anyagszükséglete fajtától és gyártótól függően: 2,3-3,5 kg/m2.
Itt hibaként csak a látszó stócokat és foltokat említeném. Ez technológiailag lényegtelen, de esztétikailag tönkreteszi az egész munkát!